Sziasztok!

A mai bejegyzésben egy számomra nagyon kedves előadásról, A macskaherceg kilencedik életéről írok. Nagyon szerettem a mesekönyvet is, amiből készült, így izgatottan vártam a bábszínházi adaptációt. Az előadás különlegessége, hogy egyrészt a történet Szegeden játszódik, másrészt valós kapcsolati és párkapcsolati nehézségeket mutat be egy tündérmese keretében.

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak…

Így zárul minden mese. De mi történik utána? Hogyan boldogul majd a házimunkával a Világszép nádszál kisasszony, aki gyenge, mint a harmat? Nem fog beleunni a mindennapokba a kalandokhoz szokott királyfi? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Kövér Béla Bábszínház legújabb előadása, A macskaherceg kilencedik élete.

Az előadás különösen kedves lehet a szegedi nézőknek, hiszen a tündérek, manók, hercegkisasszonyok színtere ezúttal Szeged, a Mátyás tér, a Reök palota, a Szentháromság utca. Itt éldegél a fiatal tavasztündér, Alinka, aki lassan eladósorba kerül. Választása egyszerre lepi meg és háborítja fel Szeged fáit, szeleit és manóit, mert a hírhedt és csélcsap kalandort, a nappal ember, éjjel macskabőrbe bújó Macskaherceget választja. Nem törődve a pletykákkal, a tündér és a herceg között fellobban a szerelem, a Macskaherceg ünnepélyes esküt tesz, hogy soha többé nem kóborol, és megtörténik az esküvő, majd ezután jöhetne a boldogan, amíg… De nem Gimesi Dóra meséiben. A macskaherceg kilencedik élete az elválásról, a haragról, a megbocsátásról és az újrakezdésről szól.

Rendezésében Fodor Orsolya a színész és a báb síkjával kettőzi meg a történéseket. A színpadon így egyszerre láthatjuk az elárult, szomorú tündérlány és a kóborlást abbahagyni képtelen macskaherceg, illetve az egymást szerető, de különbségeiket elfogadni nem tudó szerelmespár történetét. Ez a kettősség így különös odafigyelést igényel az Alinkát alakító Spergel Annától és a Macskaherceget játszó Poroszlay Kristóftól: nemcsak bábmozgatóként, hanem olykor narrátorként, olykor szereplőként is megformálják a szerelmeseket.

Gimesi Dóra fantáziadús története színes mesevilágként elevenedik meg a színpadon. Illés Haibo látványtervei, noha helyenként hiánytkeltően nem reflektálnak a szegedi helyszínekre, a legapróbb részletekig kidolgozottak. A főszereplő bábok, a hold és az apró fejekként megelevenedő orgona mind egységes, a Süsü, a sárkány látványvilágát idéző alakokként jelennek meg. Ugyanakkor számos apróbb humorforrás, vagy részlet - mint például, hogy a hangszerként is funkcionáló Halál koponyafejes ruhát visel - elveszik a bábok picinysége miatt, a hátsó sorokból ezek a részletek már alig, vagy egyáltalán nem látszanak.

Az előadás a mese és a fantázia oldaláról közelít olyan fontos kérdésekhez, mint hogyan fordulhat át a szerelem elkeseredettségbe, mit tehetünk, ha rossz döntést hozunk, vagy hogy megváltozhatunk-e, érdemes-e a megváltoznunk valaki más kedvéért. A macskaherceg kilencedik élete ezekre kérdésekre nem ad választ és nem válik didaktikussá, pusztán elmesél egy történetet, egy lehetséges utat a megbocsátásról, és a különbségeket, hibákat leküzdő szerelemről.

 A macskaherceg kilencedik élete egy hangulatos, aprólékosan kidolgozott előadás, amely a mese nyelvén dolgoz fel olyan kríziseket és valós helyzeteket, mint a párkapcsolati konfliktusok vagy a válás. Mindezt teszi olyan fantáziával, ami egy pillanatra sem válik erőltetetté, ugyanakkor a legkisebbek számára is érthetővé tesz valamit a felnőttek világából. Boldogan is élnek, meg is halnak egyszer, de közte még sok harag, hiba, megbocsátás és szerelem van.  

Zsófi

„A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-2-SZTE–100. kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.” 

A képek forrása: szegedibabszinhaz.hu