Sziasztok!
A mai bejegyzésben egy régebbi előadásról írok, amit a Kolibri Színháznak köszönhetően felvételről tekinthettem meg. Az előadás rendkívül érzékenyen és izgalmasan nyúl a halál és a gyászfeldolgozás témájához, ezért is nagyon örülök, hogy láthattam és írhattam róla a blogon.
Hogyan dolgozzák fel a gyerekek szeretteik halálát?
Képesek-e felfogni és, ha igen, hogyan a halál véglegességét, és hogy mit jelent az, ha valaki elmegy? Olyan kérdések ezek, amire sokféle választ ad a pszichológia, az irodalom és a színház. Ezekre a felvetett kérdésekre reflektál a Kolibri Színház Gabi című előadása, amit 2008-ban mutattak be. A darab Guy Krneta Ursel című bábelőadásának adaptációja.
Amikor megszülettem Gábor már az égben volt.
Így kezdi történetének mesélését a hatéves Gabi. Az előadás erős felütéssel indítja a halálról és a gyászról való beszéd témáját, miközben a téma súlyát végig enyhíti a tény, hogy a kislány szemszögéből követhetjük a történéseket. Gabi születése előtt hároméves bátyja, Gábor kizuhant az ablakon, így a kislány már egy gyásszal és emlékezéssel teli világba született. Megszokott rutinként jelenik meg például, ahogy a temetőben virágot locsol, és minden évben feketébe öltözve emlékezik a családjával a bátyjára. Számára Gábor egy megfoghatatlan jelenség, aki irigylésre méltóan tökéletes, és akihez folyamatosan hasonlítgatják a szülei.
Tisza Bea és Török Ágnes mozgatóként váltva helyezkednek bele Gabi szerepébe, aki hol gyermeki örömmel mesél arról, hogy ő már hatéves nagylány, aki képes magára vigyázni, hol sértett elkeseredettséggel panaszkodik, a bátyjával való folyamatos igazságtalan összehasonlításról. A kislány szemszöge és világlátása tükröződik vissza a színpad térhasználatában is. A díszletet fehér leplek alkotják, amiből a gyermeki fantáziának megfelelően könnyedén alkotható csúszda, hinta vagy asztal. Gabi az egyetlen, aki bunraku bábként jelenik meg a színpadon, míg az őt körülvevő embereket, tárgyakat a vásznakra vetített gyerekrajzokként ábrázolják.
Gábor egy angyal volt
– mesél panaszosan a kislány arról, hogyan hasonlítják szülei meghalt testvéréhez, aki biztosan megette volna az összes főzeléket és rendbe rakta volna a szobáját. Az előadást is rendező négy színész Bodnár Zoltán, Szívós Károly, Tisza Bea és Török Ágnes rendkívül érzékenyen közelítenek a gyermekhalál témájához. A szülők mérhetetlen gyászát és az elengedésre való képtelenségük tényét enyhíti a kislány szemszöge. Gabi számára a mindennapjai részévé vált, hogy étkezéskor a testvérének is tesz ki terítéket, Gábor halálának évfordulóján pedig számára az a fontos, hogy főzelék helyett sült krumplit ehet az étteremben.
Az előadás szimbólumok szintjén is folyamatosan reflektál a téma és a gyermeki nézőpont rétegzettségére. A színpadot beborító fehér leplek egyszerre jelképezik az ártatlanságot és a Gabi életét körülvevő gyászt. A halál a kislány számára érthetetlen és megismerhetetlen, hiszen testvére még a születése előtt meghalt. A darab a fantázia és az álom segítségével érteti meg Gabival a veszteség jelentőségét, mikor szülei elől bujkálva, álmában saját temetésének jelenetét kénytelen végignézni, majd szembesül annak véglegességével, hogy soha többé nem térhet vissza a szüleihez. Az élmény nemcsak őt indítja a megértés, ezzel a felnőtté válás felé, de szüleinek is segít abban, hogy elengedjék a láthatatlanul folyamatosan jelenlévő gyermeküket. Ezt a változást jelképezi, ahogy a Gabit mozgató Tisza Bea az anya szerepében lép ki Gabi elé. A változás ily módon hangsúlyossá válik, ahogy az anya, aki eddig pusztán Gabi világának egyik rajzolt figurájaként jelent meg, a fizikai megtestesüléssel jelzi, hogy készen áll erőteljesebben részt venni lánya életében.
A Kolibri Színház Gabi című előadása tehát a legkisebbek számára is érthető és feldolgozható módon beszél a halál és a gyászfeldolgozás témájáról. A veszteség és a gyász gazdag szimbólumrendszeren keresztül jelenik meg az előadásban, ami olyan módon tesz fel kérdéseket, hogy az nemcsak a gyerek-, de a felnőttnézők számára is, bár más módon, elgondolkodtató és beszélgetésre sarkalló.
Zsófi
„A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-2-SZTE–100. kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült."
A képek forrása: revizoronline.com, jegy.hu
