Sziasztok!

A mai bejegyzésben megint egy régebbi előadást mutatok be, ami mese és a fantázia segítségével mesél az önelfogadásról és csúfolódásról. A Mara és a pillangófül című előadást felvételről tekintettem meg, amit ezúton is köszönök a Kövér Béla Bábszínháznak!

A kisgyerekek és a kamaszok bullyingjának, vagyis egymás bántásának működésével és megoldásával számos irodalmi szöveg vagy mese foglalkozik, amik egymás elfogadására és szeretetére tanítanak. Szintén a bullying, az önelfogadás és az elfogadtatás témáját helyezi középpontba a Mara és a pillangófül című előadás is, amit 2022 májusában mutattak be a Kövér Béla Bábszínházban. 

Az előadás színtere egy átlagos játszótér, melynek törvényei és rendszere felett a gyerekek rendelkeznek. Itt találkozik hétvégenként Oszkár, Brúnó, Franciska és Patrícia, akik már túl nagyok ahhoz, hogy játszanak, inkább csak „lógnak” és unalmukban egymást csúfolják. A lógást egyik hétvégén egy ismeretlen kislány Mara érkezése zavarja meg, aki barátkozni próbál a csapattal, ám ők kicsúfolják nagy fülei miatt. Az elkeseredett kislány segítségére édesapja siet, aki egy varázsigét tanít Marának, melynek segítségével hatalmas pillangófülei megszépítenek minden undokságot.

Fodor Orsolya rendezésében rendkívül pontosan ábrázolja a bullying és a szerepek folyamatos változásának felszínességét. Oszkár, Brúnó, Franciska és Patrícia a kisiskolás szerepek sztereotipikus karakterei, jellemeik egy-egy tulajdonsággal leírhatóak. Ezt az értelmezést erősítik Virág Vivien bábtervei is: a karakterek egy-egy jellemzője karikaturisztikusan felnagyítva jelenik meg. A kényeskedő Patrícia hatalmas fogszabályzót, a fiúsan lezser Franciska kötött sapkát, az okoskodó Oszkár ormótlan szemüveget, míg a buta Brúnó hatalmas pocakot visel. Szintén a sztereótipikus jellemzővel ragadható meg a színészek játéka is. Ács Petra hol Patríciaként nyafogva visít, hol Franciskaként lazán gúnyolódik, Rácz Mihály Oszkár szerepében a megfelelő mennyiségben idegesítő és tudalékos, míg Mészáros Ágoston Brúnójának ostobasága az előadás fő humorforrása. Spergel Anna Marája közelít talán leginkább a nézőközönséghez, egy beilleszkedni vágyó, vidám, ugyanakkor érzékeny kislányt alakít. Az előadás a báb-színész szembeállításával választja el egymástól a gyerekek és a felnőttek világát: a gyerekek mind bunrakubábként, Mara szétszórt édesapja pedig színészként jelenik meg a színpadon Kalocsányi Gábor alakításában.

Az előadás a kreativitás és a fantázia oldaláról közelít a bullying témájához. Ahogy a csapat tagjai újabb és újabb kivetnivalókat találnak Marában, a kislány pillangófülei segítségével varázslatos magyarázatokkal áll elő, amelyek lenyűgözik a társait. A közös játék és a gyermeki fantázia a bábszínház technikájának köszönhetően valósággá válik a színpadon. A korgó gyomorban egy egész zenekar játszik, a cipő nem kopott, hanem egy folyton vándorló kalandor, és így tovább. Mara újabb és újabb ötletekkel próbálja elkápráztatni társait, ám még mielőtt az előadás túlságosan önismétlővé válna, a kislány beleun a folyamatos megfelelésbe, és eljut az elkerülhetetlen felismeréshez: ahhoz, hogy a többiek elfogadják őt, magát kell elfogadnia.

A Mara és a pillangófül a mese és a fantázia nyelvén tanít önmagunk elfogadásáról, miközben kissé karikatúraszerűen bemutatja a csúfolódás, a bullying mechanizmusát. Az előadás elsősorban az óvodás, kisiskolás közönséget célozza, ugyanakkor az idősebb, felnőtt korosztály is felfedezhet néhány kifejezetten neki szóló kikacsintást az édesapa problémáinak ábrázolásánál.

Zsófi

„A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-2-SZTE–100. kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.” 

A képek forrása: port.hu, szeged.hu