Sziasztok!
A mai poszt továbbra is a Rozmaring kunyhó témakörében mozog. Ha ti is felnőttként újranéztétek a gyerekkori kedvenc bábfilmeket, mint a Mazsola és Tádé, Futrinka utca, vagy Süsü, a sárkány – akkor biztosan ismeritek azt a nosztalgikus érzést, amit ezek a bábfilmek keltenek. Ebben a bejegyzésben azzal foglalkozom, hogy a Rozmaring kunyhó bábsorozat, ami a bábfilm műfaját újítja fel, mennyiben különbözik a régi kedvencektől.
A Rozmaring kunyhó új, fiatal alkotócsapattal készült bábsorozat (rendező: Trömböczky Napsugár és Lukács Gabriella, főszereplő: Trömböczky Napsugár, bábszínészek: Főglein Fruzsina, Kovács Domonkos, Bartha Bendegúz, Harkel Márton). Nemcsak aktuális, érzékeny témákat – például gyászt, elfogadást, érzelmi nehézségeket – dolgoz fel, hanem teljesen újfajta vizuális és színházi eszközökkel szólítja meg a mai gyerekeket (és a szülőket is).
A hatvanas évek legendás bábfilmjei – mint a Futrinka utcára vagy Mazsoláék – körbejárható paravándíszletekben játszódtak, ahol a kamerák közelről vették fel a bábokat, így keltve azt az illúziót, mintha a figurák maguktól mozognának.
Bár nem rejtették el teljesen, hogy bábokat látunk, a mozgatók mindig láthatatlanok maradtak. A titok – hogy ezek csak tárgyak, amelyeket emberek mozgatnak – megmaradt a háttérben. A Rozmaring kunyhó ezzel szemben teljesen más utat választ.
A kunyhó díszleteit Kiss Borcsa tervei alapján életnagyságban megépítették. Itt a szereplők – a főhős Napraforgó és a különös kis lények, a gubák – valóban egy fizikai térben mozognak. És ami még fontosabb: a bábokat mozgató színészek is látszanak. Guggolnak a kanapé mögött, térdelnek a székek mellett, sosem bújnak el. Ez a megközelítés egy modern bábszínházi irányzatot követ, amit „nyílt játékmódnak” neveznek: a néző nemcsak a báb mozgását látja, hanem azt is, aki életre kelti.
Talán elsőre furcsának tűnhet, hogy a bűvész felfedi a trükköt. De épp ez a felfedés teszi lehetővé, hogy a néző egyszerre élje át a történetet és reflektáljon rá. A báb, mint élettelen tárgy, amit látható módon kelt életre egy ember, különös feszültséget teremt (egyszerre éljük bele magunkat a történetbe, ugyanakkor az illúzió folyamatos leleplezése miatt távolságot tartunk) és ezzel teret nyit a nehéz témákra is.
A Rozmaring kunyhó különlegessége, hogy ezt a nyíltságot bátran használja arra, hogy olyan érzékeny kérdésekről beszéljen, mint a gyász, a másság elfogadása vagy az empátia megtanulása. A fiktív világban a szereplők – legyenek emberek vagy gubák – valós problémákkal küzdenek, miközben a néző folyamatosan tudja: ez egy játék.
Kiszólások, kikacsintások
A sorozat főhőse, Napraforgó rendszeresen a kamerába néz, és megszólítja a nézőt. Olyan, mintha egy gyermek hangosan gondolkodna: „Szeretnék segíteni Mályvának. De nem tudom, hogyan csináljam jól...”
Ezek a kiszólások nemcsak emberivé teszik a karaktert, hanem közvetlen kapcsolatot teremtenek a gyereknézővel, bátorítva őt az empátiára, a kíváncsiságra, a gondolkodásra.
Emellett a sorozat önmagára is reflektál. Az egyik részben például a gubák Vitéz László előadását nézik egy klasszikus paraván mögül, majd amikor a paraván mögül előlép a bábszínész, Barna Zsombor, a gubák döbbenten nézik. „A guba olyan lény, akit biztosan senki nem mozgathatna” – jelentik ki magabiztosan, majd mikor a kamera fokozatosan eltávolodik tőlük, láthatjuk, ahogy hátuk mögött a mozgatóik összenéznek, és a nézőre mosolyognak.
A Rozmaring kunyhó nem csak szórakoztat – tanít is, méghozzá a legérzékenyebb módon. A gyerekek nemcsak azt látják, hogyan lehet elengedni az elhunytat, hogyan lehet támogatni egy barátot vagy elfogadni a különbözőségeket, hanem azt is, hogyan működik a történetmesélés maga.
A nyílt játékmód miatt nem kell elhinniük, hogy a bábok élnek – elég, ha elfogadják őket, mint történetmesélő eszközöket. És ezzel a tudatossággal együtt nő a befogadás képessége is – a gyerekek megtanulják, hogy a valóság és a fikció között lehet mozogni, lehet kérdezni, gondolkodni, elbizonytalanodni.
Zsófi
A Kulturális és Innovációs Minisztérium Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
A képek forrása: hirado.hu, dunamsz.hu
