Sziasztok,

Fontosnak tartottam, hogy a legelső szöveg arról a kötetről szülessen, ami a blog létrehozását inspirálta. Elisabetta Gnone A különleges utazás című kötete már első olvasásnál teljesen magával ragadott, mivel egy fantasztikus világot megalkotva közvetít fontos üzenetet a különcség és az elfogadás témájáról, illetve a mese szerepéről. Gnone meseregényei már gyerekként nagy hatást gyakoroltak rám, ezért lelkesen vetettem bele magam legújabb trilógiájába, ami idősebbként is teljesen magával ragadott. Azt hiszem, ez a kötet az, ami tökéletesen összegzi, miért tartom fontosnak felnőtt olvasóként is a mesék olvasását.

„Ezen a világon mindannyian másmilyenek vagyunk. (…) Legalábbis közelről, mert messziről mind egyformák vagyunk. Ezért vagyok én a levegőben.” (91.o.)

Elisabetta Gnone munkásságát talán nem kell bemutatni azoknak, akik a 2000-es évek elején voltak gyerekek, tinédzserek. A nevéhez fűződő magyar csatornákon is játszott W.I.T.C.H sorozat, illetve a tiniboszorkányok világához kapcsolódó könyvek és újságok hatalmas népszerűségre tettek szert. Írói munkásságát, és fantáziájának csodálatos világát azonban mégsem ebből, hanem az eredetileg trilógiaként indult, de végül hét kötetet megért Fairy Oak sorozatból ismerhették meg az olvasók. Az olvasók szerencséjére Gnone hosszú idő után újra egy meseregény trilógiával jelentkezett, az Olga, a papírlány sorozat első kötete A különleges utazás 2018-ban jelent meg a Móra Kiadó gondozásában.

A Fairy Oak világához hasonlóan a helyszín egy távoli, elzárt falu, Balico. A szűk közösség mindennapjait egy törékeny kislány, Olga Papel meséi teszik színessé. A meséit hallgatva a falu lakói előtt megelevenedik egy Olga nevű papírlány varázslatos utazása, melynek célja Ausolia varázslónő megtalálása, aki hús-vér kislánnyá tudja változtatni.. A kötet cselekménye végig két szálon fut, párhuzamosan elevenedik meg az olvasó szeme előtt az Olga által mesélt világ és a kislány, illetve az őt hallgató falu saját valósága.

„Mindenki tudta, hogy Olgának különös tehetsége van a meséléshez, és amikor a kis Papel lány újabb történetbe kezdett, valamennyien köré gyűltek, hogy meghallgassák.” (9.)

A regény fókuszában a mese közösségteremtő ereje, segítő és problémákat, traumákat feldolgozó szerepe áll. Olga ezután kezd bele a történetbe, hogy legjobb barátját Brucót kicsúfolják az osztálytársai. Hasonlóan a kisfiú nehézségeihez, a mesében megjelenő papírlány is végig küzd a sehova sem tartozás érzésével. Utazása során rengeteg furcsa, de rendkívül szeretetteljes figurával találkozik, akik végül ráébresztik saját értékeire, egyediségének elfogadására. A mese terápiás jellege azonban nemcsak Bruco számára jelent segítséget, hiszen tulajdonképpen Olga saját történetét, veszteségét írja bele, vagyis mondja bele a történetbe. Hasonlóan a kisfiúhoz Olgát is rengeteg bántás és fájdalom éri, mind a falu lakói, mind a családja felől érkező meg nem értettség miatt. A kettejük közötti hasonlóság nemcsak a nevek szintjén jelenik meg a szövegben (mindkét kislányt Olgának hívják), valójában a papírlány jelleme teljes mértékben megegyezik a mesélőjével.

„Neked milyen adottságod van, kedvesem?” (51.)

A papírlány története nemcsak tanítócélzatú történetként értelmezhető, hanem terápiás gyászfeldolgozásként is, aminek hatására Olga szembenéz saját fájdalmával és vesztéségével. Ezt érzékelti, hogy ellentétben a hagyományos népmesék hőseivel a papírlány az útjába kerülő akadályokat sokszor képtelen egyedül legyőzni. Előfordul, hogy tanácstalanná válik, megakad, a kietlen semmi tengerpartján a teljes kétségbeesés fogja el és barátai segítségére szorul, hogy átlendüljön az akadályokon. A magányos hős alakja helyett a segítségkérés fontossága válik hangsúlyossá a szövegben, ami mind a gyerek, mind a felnőtt olvasó számára is fontos üzenet.

„Bármilyen különös is, ez alig tizenegyéves kislány a falu teljes lakosságát lázban tartotta, és Balico grófságában másról sem beszéltek, mint róla: Olgáról meg az ő hihetetlen történeteiről, amelyekről határozottan állította, hogy mindent személyesen élte át. (9.)

Elisabetta Gnone a mese hagyományos szóbeliségéhez nyúl vissza. Amikor Olga mesélni kezd, az a falu összes lakójára hatással van. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is titokban hallgatják a kislányt, ezzel hangsúlyozva a mese közösségteremtő erejét. Mindenkit foglalkoztató kérdéssé válik, hogy vajon igazak-e a történetek. Szemben a Fairy Oak világával, a varázslat és a mindennapok világa ezúttal nem csúszik egybe. A mesék és a falu síkjának átjárhatósága végig kérdésként lebeg a regényben, különösen Olga alakjának esetében. A regény egy pontján a kislányt övező pletykák miatt nagymamája hallgatást parancsol. Olga szófogadóan nem mesél tovább, ekkor különös köd ereszkedik a falura, és búskomorság telepszik a lakók szívére, ami egészen addig tart, míg a mesélés újra nem kezdődik. Ugyanakkor bár a két világ közti kapcsolat megválaszolatlan kérdésként lebeg végig a történeten, egymásra hatásuk tagadhatatlanul jelen van. A mese végére nemcsak Bruco fogadja el saját magát, de a felnőttek is kezdenek megbarátkozni különcségeikkel, miközben egymás felé is nagyobb szeretettel fordulnak.

„Olga születése óta ismerte őket (a fákat), hogyan is félhetett volna tőlük? Percről percre változatták az alattuk elterülő birodalom színét: varázskék, csodazöld, tüneményvörös, arany…” (28.)

A különleges utazás megtartja azt a fajta képszerű, varázslatos stílust, ami Gnone írásmódját a Fairy Oakban is jellemezte. Balico világa rendkívül szeretetteljes és természetközeli. A szereplők, különösen Olga együtt léteznek a természettel, így az érzékletes leírások nagy hangsúlyt kapnak a kötetben. A mese hangulatához és képiségéhez kiválóan illeszkednek a burjánzó, csodaszép papírkivágásokat idéző rajzok. Linda Toigo a mese világához illeszkedve az ősi kínai papírkivágás művészetéhez visszanyúlva érzékelteti a varázslatos világot, ami érdekes kontrasztot alkot a történet középpontjában álló szóbeliséggel. A mesék múltja és jelene, a szóbeliség és az írásbeliség ily módon egyszerre, egymást kiegészítve jelenik meg a kötetben.

„Van itt még olyan, mint én? Nincs! Tehát teljesen egyedi vagyok!” (298.)

Összegezve, az Olga, a papírlány első kötete ezúttal is egy nagy fantáziával megalkotott csodálatos mesei világot hoz létre, ami azonnal magával ragadja mind a gyerek, mind a felnőtt olvasó figyelmét. Ami viszont mindenképpen kiemeli a kötetet Gnone eddigi alkotásai közül, az a felvetett komolyabb témákhoz kapcsolódó érzékenység és figyelmesség. A mese általi tanításon keresztül a szöveg jóval metaforikussabbá válik, a különböző olvasatok és képek megfejtése a felnőtt olvasó számára is izgalmas feladatnak bizonyulnak. Elisabetta Gnone regénye a W.I.T.C.H.-ben. és a Fairy Oak-ban felvetett kérdésekhez képest jóval komolyabb téteket mozgat, ezért kíváncsian kezdek bele a második, magányról és félelemről szóló kötetébe, a Jum, a sötét szerzetbe.

Mesés olvasást kívánok nektek!

Zsófi

Képek forrása: bookline.com, amazon.com